A feszültség levezetésének gyakorlása az elméből

A mai tanítás a gyakorlat során gyakran hallható szavakkal kezdődik: oldja fel a feszültséget. Ha egy sportoló túl sok erőt tart a testében, egy edző vagy igazgató azt mondja neki, hogy lazítson. Ha a test feszült, a következő mozdulat nem jön ki simán, és a test mozgása nem természetes.

A szerzetes azt mondta, hogy az elme ugyanaz. Amikor az elme feszült, megpróbál mindent erőltetni, mindent megragadni, és megkeményedik annak terhe alatt, hogy jól kell csinálnia. Minél többször történik ez, az elme annál inkább elveszíti természetességét, és a következő pillanat bölcs mozgása könnyen elakad.

A feszültség feloldása az elméből nem azt jelenti, hogy semmit sem teszünk. Inkább azt jelenti, hogy le kell vetni a szükségtelen feszültséget és ragaszkodást, hogy megjelenhessen az elme eredeti természetessége. Ahogy a jó mozgás akkor jön létre, amikor a test ellazul, a szavak és a tettek finomabban és helyesebben folytatódnak, amikor az elme elengedi erejét.

Ugyanez a gyakorlatban is. A felébredést nem úgy nyerjük el, ha erőszakosan megragadjuk; természetes elme alapján nyílik meg. És ennek az elmének nem csak abban kell maradnia, hogy vigaszt akarjon önmaga számára, hanem egy szélesebb szívben kell folytatódnia, amely azt reméli, hogy minden lény együtt ébred és békéssé válik.

Ma, amikor úgy érzed, hogy az elméd megmerevedik, állj meg egy pillanatra. Miközben oldja a feszültséget a vállaiból és a kezéből, engedje el egy kis erőt is az elmében. A természetességen belül békésebben folytatódik a következő szó, a következő cselekvés és a következő nap.