A szóródás és a csend az eredeti helyről fakad
Az elménkben szétszórt gondolatok keletkeznek, és felbukkan egy csendes elme is. Pedig mindkettő az elme eredeti helyéről megjelenő funkció. Ahogy az időjárás sem mindig egyforma, az elme sem marad állandóan ugyanabban az állapotban.
Amikor egy szétszórt elmét követünk, az egyik megtévesztő gondolat a másikat téves gondolatnak nevezi, és mielőtt észrevennénk, a szenvedés hálójába kerülünk. Ha ragaszkodunk egy gondolathoz, és folyamatosan követjük azt, érzelmeink, beszédünk és tetteink is megrendülnek vele.
Másrészt, amikor észrevesszük, hogy gondolatok és érzelmek keletkeznek, és nem vonzzák őket magukkal, az elme elcsendesedik. A gyakorlat nem a szóródás erőszakos megszüntetését jelenti, hanem egyértelműen észreveszi, hogy szóródás keletkezik.
A Mara-erők nem csak rajtunk kívül álló különleges lényeket jelentenek. Abban a pillanatban, amikor megtévesztő gondolatok vonzanak bennünket saját elménkben, és elveszítjük a tudatunkat, már a szenvedés kezdete. Éppen ezért a gyakorlónak folyamatosan figyelnie kell az elméjét a mindennapi életében, és jó szokásokat kell kialakítania.
Ma még akkor sem, ha szétszórt gondolatok merülnek fel, ne húzzanak be a hálójukba, hanem emlékezzen az eredeti csendes helyre, és folytassa a tudatosságot egész nap.
Mind a szétszórt elme, mind a csendes elme az elme eredeti helyéről ered. Az a fontos, hogy észrevegye a szóródást anélkül, hogy követné azt. Ma, kérlek, ne húzódj bele a megtévesztett gondolatok hálójába, hanem tartsd meg az elméd középpontjában.
