A szavak az Útra mutatnak, de az ébredést közvetlenül kell látni

Napsütéssel teli reggel van. Szemünkkel látjuk a napot, érezzük melegét, és tudjuk, hogy a nap felkelt.

De annak, aki nem látja közvetlenül a napot, egy másiknak meg kell magyaráznia, hogy felkelt. Azt mondhatjuk, hogy a nap ragyog, meleg, és megvilágítja a világot. Mégis, bármennyire is gondosan magyarázzuk el, ez nem ugyanaz, mint saját magunknak látni a napot.

Buddha tanítása ilyen. A szútrák és a dharma beszédek értékes eszközök, amelyek utat mutatnak, és segítenek az igazság felé haladni. De a szavak és az írás maga nem ébreszt. A szavak olyanok, mint az igazságra mutató ujj, az ébredés pedig olyan, mint a hold, amelyre az ujj mutat.

A hagyomány szerint az emberek azt is mondják, hogy bár Buddha számtalan Dharma-beszédet tartott, végül egyetlen szót sem szólt. Ez nem jelenti azt, hogy nem voltak tanítások. Ez azt jelenti, hogy az igazság helye nem ragadható meg teljesen szavakkal. A Dharma-beszéd szavakkal arra mutat, amit nem lehet kimondani, és e szavakon keresztül végre meg kell látnunk a szavakon túli helyet.

Az ételek íze ugyanaz. Bármennyire is magyarázza valaki: "Édes, illatos és puha", nem ismerhetjük meg teljesen az ízét, hacsak meg nem esszük. Ugyanígy a Dharmának sem szabad megállnia a hallásnál és a megértésnél. Közvetlenül saját elménkbe és életünkbe kell világítanunk, és ott meg kell tapasztalnunk.

Ezért a tanulás nem ér véget sok szó ismeretében. Olvashatunk szútrákat és hallgathatunk Dharma-beszédet, de nem szabad csak a szavaknál maradnunk. Meg kell látnunk az értelmet a magyarázaton túl, és a tudástól a közvetlen tapasztalat felé kell haladnunk.

Ma hallgassunk a jó szavakra anélkül, hogy csak a szavaknál állnánk meg, nézzünk közvetlenül abba az elménkbe, amelyre mutatnak, és térjünk át a tudástól a látás felé.