A Buddha-természet a közvetlen gyakorláson keresztül derül ki

A buddhista tanulmányozás során gyakran találkozunk a Buddha természetének sokféle magyarázatával. Azt halljuk, hogy a Buddha természet tiszta, mély és kapcsolódik a Buddhák birodalmához. Ezek értékes tanítások. Bármennyire is kiválóak a szavak, pusztán a hallásuk nem jelenti azt, hogy azonnal ismerjük ezt a birodalmat.

Ezt úgy érthetjük meg, ha egy templomi harangra gondolunk. Valaki elmagyarázhatja, hogy a csengő hangja tiszta és mély. Részletesen leírhatják annak formáját, anyagát és rezonanciájának elvét. De végül is csak úgy ismerjük meg a csengő hangját, ha megnyomjuk és közvetlenül halljuk. A Buddha természet ugyanaz. A magyarázat megmutatja az utat, de a gyakorlat lehetővé teszi, hogy mi magunk járjuk ezt az utat.

Ezért a tanárok többször is azt mondják nekünk, hogy tartsuk a hwadu-t és gyakoroljunk. A Buddha természet nem olyan fogalom, amelyet fejjel kell megragadni. Ez az ébredés helye, amely a kötődés és a megkülönböztetés fokozatosan leülepedésével jelenik meg. Azt a helyet nehéz hétköznapi elmével kifejezni, és a teljesen felébredtek birodalmának is nevezik. Ez nem jelenti azt, hogy távol kell tolnunk. Ez azt jelenti, hogy itt kell elkezdenünk a gyakorlást.

A gyakorlatban még egy nagyon kis csendes izgalom is felléphet. Ez nem a világ nyugtalan izgalma. Ez az a pillanat, amikor az elme rövid időre világossá és mélyebbé válik, és átjárja a szavakkal nehezen megmagyarázható öröm. Nem kell ragaszkodni ehhez az élményhez és dicsekedni vele, és nem kell csalódni, ha nem jelenik meg. Egyszerűen bízunk az irányvonalban, és folytatjuk a gyakorlást.

Nehéz szavakkal elmagyarázni a Buddha természetét, és nehéz megmagyarázni a felébredt birodalmat is. Pontosan ezért van szükség a gyakorlatra. A mai munka nem az, hogy elképzeljünk egy nagy ébredést. Csendben letenni egy gondolatot, amit most tartunk, és visszatérni hwaduba. Amikor a közvetlen megerősítés vágya felgyülemlik, a Buddha-természet már nem egy távoli kifejezés. Élő gyakorlattá válik.