Amikor az elme csendes, a szenvedés hullámai is alábbhagynak
A Dhammapadában van egy tanítás, hogy amikor az elme elcsendesedik és olyan lesz, mint egy tiszta tó, akkor többé nem viszi el a szamszára áramlása. Ezek a szavak nagyon egyszerűen megmutatják a gyakorlat lényegét.
Belégzéssel és kilégzéssel élünk. Ugyanakkor gondolatok is felmerülnek és szüntelenül eltűnnek. Ha minden pillanatot alaposan szemügyre veszünk, láthatjuk a keletkezés és az eltűnés folyamatos áramlását.
A születés és a halál nemcsak távoli nagy események. Abban a pillanatban, amikor egy gondolat megjelenik és eltűnik, és abban a pillanatban, amikor a lélegzet bejön és kimegy, megtanulhatjuk a keletkezés és az eltűnés elvét is.
Minél több téveszme és gondolat van, annál durvábbá válnak az elme hullámai. De amikor észrevesszük a lélegzetet, és csendben figyeljük a gondolatok felbukkanását és eltűnését, az elme fokozatosan lenyugszik és kitisztul.
Ma ahelyett, hogy bonyolult magyarázatot keresne, óvatosan figyeljen egy lélegzetet. Egy kis erőfeszítés az elme csendes rendezésére az út kezdete, amely elvezet a szenvedéstől.
Amikor az elme csendesen megnyugszik, olyan lesz, mint egy tiszta tó. A lélegzet bejön és kimegy, és a gondolatok is felmerülnek és eltűnnek. Ha jól észrevesszük ezeket a pillanatokat, megtanulhatjuk a keletkezés és az eltűnés folyamatát. Ahelyett, hogy a káprázat vonzaná, a légzés és a gondolatok csendes figyelése, valamint az elme lenyugtatása a gyakorlat fontos útja.
