A tiszta elme olyan, mint az üres tér

Ha az üres teret nézzük, sok látszat látható. Tiszta eget látunk, felhőket és ködöt. Néha sötétnek, néha vörösre festettnek tűnik. De ezek a színek és formák nem maguk az üres tér.

Az üres tér magában hordozza ezeket a látszatokat, de nem szennyezik be. Az üres tér nem válik felhőssé, mert felhők gyülekeznek, és nem jelenik meg újonnan, mert a köd kitisztul. Az üres hely egyszerűen üres hely.

Az eredeti elménk ugyanaz. Felmerülnek a gondolatok, áthaladnak az érzelmek, és megjelennek a tetszés és az ellenszenv megkülönböztetése, de ezek nem maga az eredeti elme. Az elmében megjelenő számos körülményt és funkciót látva „énként” fogjuk fel őket, de a tiszta elme eredeti helye ennél sokkal szélesebb és csendesebb.

A nevek és a nyelv ugyanaz. Szavakkal magyarázzuk el a dolgokat, nevezzük el őket, és a Dharma-beszédek hallgatásával tanulunk. De a szavak és a nevek csak ügyes eszközök, amelyek az igazságra mutatnak; nem ébresztik fel magukat. Ahogy az üres teret nem lehet teljesen szavakba foglalni, úgy az ébredés világát sem lehet teljesen feltárni pusztán a nyelv által.

Ez nem jelenti azt, hogy a szavak és a Dharma-beszédek feleslegesek. Buddha tanítását a nyelv közvetíti, de jelentése túlmutat a nyelven. Amikor az ujj a Holdra mutat, akkor ne csak az ujjat nézzük, hanem lássuk a holdat is. Ugyanígy, amikor egy Dharma-beszédet hallgatunk, ne csak a szavakban maradjunk, hanem lássuk azt a helyet az elmében, amelyre a szavak mutatnak.

A gondolatok és az érzelmek felhőkként jönnek-mennek. A megkülönböztetések és a nevek ködként keletkeznek és eltűnnek. De az eredeti elme, amely mindegyiket megvilágítja, széles és tiszta, mint az üres tér.

Ma ne ragadjanak meg minket a felmerülő gondolatok és érzelmek, ne maradjunk csak a nevekben és szavakban, és töltsük a napot az eredeti elménkbe tekintve, tág és tiszta, mint az üres tér.