Pontosan úgy látjuk, ahogy szeretjük és nem szeretjük
Az elme tetszésre okot ad, és nemtetszést is szül. Ezek a mozgások a természeti jelenségekhez hasonlóan a körülményeknek megfelelően jelennek meg és tűnnek el. Ha jön a tavasz, tavasznak ismerjük; ha jön a nyár, nyárnak ismerjük. Ugyanígy először megtanuljuk észrevenni az elme időjárását úgy, ahogy van.
A mélyebb probléma gyakran nem önmagát kedveli vagy nem szereti, hanem az azt követő második elme. Amikor megjelenik egy kellemes érzés, és azt mondjuk: „Ezt meg kell kapnom”, az ragaszkodássá válik. Amikor megjelenik egy kellemetlen érzés, és azt mondjuk: „Ennek el kell tűnnie”, az idegenkedéssé válik. Amikor az elme az első reakción felül újabb reakciót vált ki, a szenvedés egyre mélyebb lesz.
A gyakorlás tehát nem az érzelmek eltörlésének munkája. Amikor megjelenik a szerelem, tudd, hogy megjelent. Amikor megjelenik az ellenszenv, tudd, hogy megjelent az ellenszenv. De ne maradj ott, hogy egy rögzített ént, egy rögzített másikat és egy nagyobb történetet készíts. Ami a feltételeken keresztül keletkezik, azt is át lehet engedni a feltételeken.
A légzésmeditáció ugyanígy működik. Amikor a lélegzet bejön, tudd, hogy bejön. Amikor kialszik, tudd, hogy kialszik. Nem adjuk hozzá a „jó” vagy „rossz”, „jól tettem” vagy „nem sikerült” kifejezéseket. Egyszerűen ismerjük azt a jelenséget, ami most történik. Az elmében lévő gondolatok és érzelmek ugyanúgy láthatók.
A mai gyakorlat nem az elmét engedelmességre kényszeríti. Ez az elme tisztán megismerésének megtanulása. Gondosan nézzen át minden körülményt, és ne keltsen ezeken felesleges ragaszkodást vagy idegenkedést. Amikor észrevesszük a tetszés és az ellenszenv elmúlását, az elme lassan visszatér természetes áramlásához.
A tetszés és a nemtetszés természetes mozgások, amelyek a körülményekből fakadnak. A szenvedés nő, ha ragaszkodást és idegenkedést adunk hozzájuk. A gyakorlat annyi, hogy észreveszed az elmét olyannak, amilyen, és hagyod, hogy csendesen haladjon a körülményeknek megfelelően.
