Az elme, amely nem ragad meg és nem vet el

A reggel olyan hideg, mintha hirtelen megérkezett volna a tél, a délután pedig kissé meleg. Az októberi idő szép, de mivel nagy a különbség a nappal és az éjszaka között, vigyáznia kell az egészségére. A holnapi eseményre ma kezd készülni, és holnap is korán összegyűlik, hogy közösen segítsen. Egymás hogyléte felől érdeklődik, és együtt készíti elő, ami szükséges, így kezdi a napot.

Ma a tegnapi folytatásaként újra megvizsgálja a nem-elme tanítását. A Bódhidharmától a Hatodik Pátriárkáig vezető tanításban a Gyémánt-szútra sora, „Keltse fel az elmét anélkül, hogy bárhol megtapadna” (ung mu so ju i saeng gi sim), alapvető jelentőségű. Még ha ugyanarról a tanításról van is szó, vissza kell térnie a lényegéhez, és újra tanulmányoznia kell.

A nem-elme azt jelenti, hogy az így-voltság valódi természetéből fakadó bölcsességgel szemlél, miközben nem ragad meg és nem vet el. Az itt említett bölcsesség a valódi természetéből felszökő bölcsesség. Az a fontos, hogy ezzel a bölcsességgel nézzen, és egyik oldal se tartsa fogva.

Amikor egyetlen gondolat felmerül, megkülönböztető gondolat is támad, és ezt követve megragad vagy elvet. Az az elme, amely el akarja venni, amit kedvel, ragaszkodáshoz és megtapadáshoz vezet. Amikor a kedvelés fogva tartja, hibák is származhatnak belőle.

A megkülönböztető gondolat az elvetés oldalán is működik. Amikor valamit nemkedveltnek tekint, úgy ítéli meg, hogy nem jó vagy nem illik Önhöz, felmerül az elme, amely el akarja lökni, és vele együtt harag is támad. A tudat aszerint mozdul, hogy milyen tárgyakkal és helyzetekkel találkozik, és ebből keletkeznek a ragaszkodás vagy az elutasítás reakciói.

Élete során számtalan helyzettel találkozik. Ha minden alkalommal szükségtelen nézeteket és gondolatokat kelt újra meg újra, a káprázatos gondolat véget nem érően folytatódik. Ahogyan a hullámok szüntelenül kelnek a tengeren, úgy követi egyik gondolatot a másik, majd a következő. Ha a káprázatos gondolat így folytatódik, nehéz kimásznia a szenvedést okozó zavaró állapotok (번뇌) mocsarából.

Ezért van szükség arra a tanításra, hogy keltse fel az elmét anélkül, hogy bárhol megtapadna. Az így-voltság bölcsességével szemlélni, nem ragadva meg és nem elvetve, azt jelenti, hogy nem tartja fogva a megkülönböztető és káprázatos gondolat, amely aszerint támad, amivel találkozik. Akadálytalanul kell felkeltenie az elmét, sem a kedvelésnél, sem a nemkedvelésnél nem időzve.

A hétköznapokban, bárkivel találkozik és bármilyen helyzetben van, a megkülönböztető gondolat azonnal felmerül, és Ön reagál rá. Éppen ezért olyan fontos ez a tanítás a mindennapi életben. Jó volna, ha felismerné a valódi természetét, és elméje akadálytalan volna, de ha ezt az állapotot még nem érte el, az nem ok arra, hogy elhalassza a gyakorlást.

Idézze fel ezt a tanítást, amennyire most képes rá, és alkalmazza az életében. Mielőtt azonnal a megkülönböztető gondolat alapján ítélne, és baj keletkezne, nézzen rá, hogy a bölcsesség működhessen. Még ha nehéz is, gyűjtse össze az elméjét a gyakorlásban, és a mindennapokban váljon otthonossá az olyan elmében, amely nem ragad meg és nem vet el.